Mielőtt belépünk Radzsasztánba, rövid kitérőt teszünk az apró Fatehpur Sikriben, amelynek bazársora akkora nyüzsgés, hogy garantáltan fejfájást okoz, ráadásul az emberek itt sokkal erőszakosabbak és rámenősebbek, mint korábban. Szinte mindenki akar tőlünk valamit, még ha csak azzal az ártalmatlannak tűnő kérdéssel is kezdi, hogy „Where are you from?” Például egy srác sampont is követel tőlünk, majd mikor döbbenten nézünk rá, csokikéregetésre vált. Az árusok között, ha valakire pont itt tör rá a fogfájás, több fogdoki is hírdeti magát. Egy pulton a fogsorok hada, az olló, a szike, a harapófogó, a cigaretta és az öngyújtó. Ki ne kapna kedvet ide beülni?

Nagy örömünkre este esküvőt tartanak a városban, ami újabb cirkuszt jelent, és még este 11-kor is zúg a fülünk. Magából az eseményből sokat ugyan nem látunk a sötétben, de azt kivesszük, hogy a vőlegény, hatalmas kíséretével, egy feldíszített fehér lovon vonul be a főutcán, a zene egy ezüst színű kocsiból bömböl, és a fejükön égő lámpákat tartó férfiak két oszlopsora között sétál a mikrofont szorongató, öltönyös énekes. Fura egy kavalkád, az biztos, a menyasszonynak meg nyoma sincs.

Legpozitívabb élményünk maga a kis családi szállás, ami többé-kevésbé az egyetlen szállás, mivel senki sem száll meg éjszakára Fatehpur Sikriben, viszont naplemente fényei miatt mi itt maradunk. Nem bánjuk meg, hisz ritka kedvesek a tulajok, beleértve azt az öreget, aki egész nap az recepciónál ül törökülésben és rengeteg füstölővel veszi körbe magát. A teraszról pedig rálátunk a falu fölé magasodó vöröses mecsetre, amely főbejáratának tornyai lenyűgözően dominálják a környéket. Közvetlenül mellette áll, továbbra is a mogulok építészeti csodáinál maradva, az egykori palota, ami meglepően jól tükrözi a múltat, és ahol a fogadópavilon belső tartóoszlopához hasonlót még sosem láttunk. Azonban nehéz mindebben gyönyörködni, mivel a palota tele van gyerekekkel, akik ordibálnak, rohangálnak, sőt egy idő után még focizni is kezdenek egy vizes flakonnal, a mecsetben pedig azt sem tudjuk, hová meneküljünk a sok kéregetőtől és a mindenféle csecsebecsét áruló fiatal srácoktól. Hamarosan kifejezetten kellemetlenül érezzük magunkat és elmenekülünk, holott most is magával ragad minket a mecsetek belsőséges családias légköre. Azonnal döbbenet ült az arcunkra, amikor a muszllimok legszentebb helyén, a mecset szentélyének egyik sarkában hindu szertartást végez egy férfi. Ez a Közel-Keleten egyszerűen elképzelhetelen lenne.

Sajnos azért a két vallás együttélése nem ilyen egyszerű. Gondoljunk csak Pakisztán kiválására, tízezrek lemészárolására mindekét oldalon, mecsetek rombolására és válaszként Mumbai ötcsillagos szállodájában több száz ember kivégzésére, vagy Gujarat állam kormányzójára, aki végigasszisztálta több ezer muzulmán legyilkolását, amiért máig sem kap vízumot Európába. A lista nagyon hosszú, viszont az tény, hogy habár India sokak fejében úgy él, mint egy hindu állam, mégis Indonézia után itt él a Világ legnagyobb muzulmán közössége.

Folyt köv: ahol megtudhatjuk, hogyan teltek első napjaink Radzsasztánban, ahol a fővárosban tevék húzzák a lovaskocsikat, hol lehet sört találni a szigorúan vegetáriánus hippi városban, a legendás Pushkarban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.